Az élvezet: egy vágy kielégülése (= birtoklás) – társadalmi siker, több pénzhez jutás, evészet, szexuális gyönyör, alkohollal, kábítószerekkel szerzett eufórikus állapot révén... Amikor valaki az effajta célt eléri, talán izgalmat vagy „intenzív kielégülést” érez, azt hiszi, a „csúcson van”. De minek a csúcsán? Esetleg az izgalomén, az eksztázisén – de ez voltaképpen patologikus állapot, mert szenvedélyek hozzák létre, és mert nem vezet az emberi problémák valódi megoldásához, sőt előbb-utóbb nyomorékká tesz! Ez csak az idegek csiklandozása valamilyen fokon, nem öröm! Az örömtelenség pedig ismételten izgató élvezetek megszerzésére kényszerít... (ördögi kör!).
Az öröm: a produktív tevékenység (= a létezés) kísérő jelensége. Nem „csúcsteljesítmény”, amely kulminál és hirtelen véget ér, hanem inkább „fennsík”: olyan érzelmi állapot, amely az ember saját erőinek produktív kibontakoztatását kíséri; nem eksztázis, nem a pillanat tüze, hanem az az izzás, amely a létezésben benne lakik!
Eric Fromm: Birtokolni vagy lenni? (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése