péntek, február 29, 2008

Anthony de Mello: A madár dala

A tanítvány egyszer így panaszkodott mesterének:
- Te csak történeteket mondasz nekünk, de sosem mondod meg, hogy mi az értelmük.
A Mester ezt válaszolta:
- Örülnél-e annak, ha valaki megkínálna gyümölccsel, de mielőtt átadná, meg is rágná?

Ami számodra értelem, cél, azt senki nem fogja helyetted felfedezni. Még a Mester sem.

-----------------------------------------------------------------------------------

A tanítványok mindent tudni akartak Istenről, s ezért állandóan kérdésekkel halmozták el a Mestert. Ő ezt mondta:
- Isten az Ismeretlen és a Megismerhetetlen. Mindaz, amit Róla állítunk, a kérdéseitekre adott Összes válasz csak a valóság elferdítése.
A tanítványok nem értették:
- Akkor miért beszélnek Róla egyáltalán?
- Miért dalol a madár? - kérdezett vissza a Mester.

A madár nem azért dalol, mert valami mondandója van. Azért dalol, mert dala van.
A tudós azért beszél, hogy megértsük a szavait. A Mester szavai nem azért hangzanak el, hogy megértsük. Azokra úgy kell figyelnünk, mint a fák közt zúgó szélre, a folyó csobogásra vagy a madár dalára. Akkor a szavak felébresztenek majd valamit a Szívedben, amely felülmúl minden tudást.

hétfő, február 25, 2008

Egy meghallgatott imádság

Erot kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott, melyeken megedzodtem.
Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.
Elomenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott és testi erot kaptam,
hogy dolgozzam.
Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyoztem.
Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,
akiken segítsek.
Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra,
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.

Wilhelm Nakatenus SJ (Aachen, 1682)

Eredeti forras:
Nakatenus, Wilhelm: Coeleste palmetum Variis Officiis, Litaniis, Precibus, Instructionibus, Psalmorum Interpretationibus, Meditationibus, Controversiis, etc. Nec non vitis sanctorum per Annum... Köln, 1782. "

Wilhelm Nakatenus 1617 október 18.-án született
Mönchengladbachban és 1682 junius 23.-án halt meg Aachenben.
Ismert műve a "Untersuchungen zu Ausgaben, Inhalt und Verbreitung eines katholischen Gebetbuchs der Barockzeit (Studien zur Pastoralliturgie)".

szombat, február 16, 2008

Bevállalja?


Dr. Csernus Imre Bevállalja? című kötetében tíz beszélgetés lelhető fel, a doktor gondolataival kísérve. Minden beszélgetés előtt van egy röpke idézet: egy-egy szabály, amit érdemes lehet követnünk:
-Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
-Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
-Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
-A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
-Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
-Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
-Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
-Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
-A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
-A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

csütörtök, február 14, 2008

Hány napból áll még az életed?

Ilyenkor megkérdezem az embereket, hogy hány napból áll még az ő életük? S akkor azt mondják, hogy remélik, még tízezer, húszezer, satöbbi. A válaszom erre az: "Tudja, az a helyzet, hogy az én életem ebből az egy napból áll. A tegnapi napom már meghalt. A holnapi napom még nem élem. Nekem ez az egy napom van,és ezt az egy napot én jól be tudom látni. A délelőttöt is meg a délutánt is. Az én életem erről az egy napról szól mindig." Ezért van az, hogy hiába cselekedtél megfelelően a múltban sokszor, ha ugyanezt a mai napon nem fogod megtenni. Mert mindig a mai nap dönti el, hogy milyen lesz a jövőd.

(Dr. Csernus Imre)


szerda, február 13, 2008

Próbálj ne sikeres, hanem értékes emberré válni.
(Alber Einstein)

A Valentin nap története:

Ki volt Valentin? Nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. Az egyik könyvben azt olvashatjuk, hogy két Valentin volt, kiknek történetéből egy legenda született, mások vitatják, hogy ketten lettek volna, egyes források viszont három Valentinről beszélnek. Íme néhány a különböző történetekből:

- Valentin római pap volt, aki Claudius császár üldöztetése alatt vértanúként halt meg i. sz. 269-ben vagy 270-ben. Valentin Terni püspöke volt, aki Rómában halt meg vértanúként.

- Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hitéért elfogták és börtönbe zárták, majd halálra verték 269. február 14-én. Amíg börtönben volt a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: "Ne felejtsétek el Valentint!" és "Szeretlek benneteket!"

- Egy másik történet szerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, amely átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket.

- Valentint bebörtönözték, mert megtagadta a pogány istenek imádását. A börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. A legenda szerint imájával gyógyította meg a lányt, és kivégzésének napján üzenetet írt neki, amit így írt alá: "A Te Valentinod"

...

Nem sokára itt van Valentin napja, amikor virágot, édességet, ajándékot adunk annak, akit szeretünk.
Elsősorban a szerelmesek ünnepének tartják, de sokan vannak azok is, akik barátjukat is köszöntik.
Köszöntik egymást fiatalok és idősebbek is.

Érdekes, hogy itt Magyarországon, nem túl régen jött divatba ez az ünnep, és sokan amerikai majmolásnak tartják, pedig eredete európai történet, csak valahogy feledésbe merült.

kedd, február 12, 2008

Barat



Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.
(Seneca)

vasárnap, február 10, 2008

A barát

Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.
(Molná
r Enikő)

csütörtök, február 07, 2008

Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz...

Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz. Mi az, kérded, vagy honnan ered? Megmondom: a jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból, a helyes cselekedetekből, a véletlen ajándékainak megvetéséből, a mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából. Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak, vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket, hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni - ingadozva és állhatatlanul? Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint, a többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek, hanem sodortatnak. Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám s lágyabban utaztatja, a másikat hevesebben ragadja magával, a harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra, s a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja. Ezért el kell döntenünk, mit akarunk, és ki kell mellette tartanunk.

(Seneca)