szombat, június 07, 2008

Thomas Merton: Egy Bunreszes szemlelo megjegyzeseibol

Az ébredő madarak első füttyei jelzik a még fénytelen hajnali ég “érintetlen pontját". Az áhítat és a kifejezhetetlen ártatlanság pillanata ez, amikor az Atya tökéletes csöndben kinyitja a szemét. A madarak szólni kezdenek hozzá, nem folyamatos énekkel, hanem hajnali ébredésük kérdésével, érintetlenségük pontjáról. Mozdulatuk azt kérdezi, itt van-e az ideje, hogy életre keljenek. Az Atya igennel válaszol. Erre egyik a másik után fölébred, és madárrá válik. Madárként jelentkeznek, dalukkal. Aztán hirtelen igazi önmagukká válnak, s fölröppennek.

A nap legcsodálatosabb pillanata ez, amikor a természet a maga ártatlanságában engedélyt kér arra, hogy újra “legyen", mint a teremtés első hajnalán.

Ezen az édes és sötét ponton halmozódik föl és nyilvánul meg minden bölcsesség. Az ember bölcsessége azonban nem jut el ide, mert mi egyeduralkodóvá lettünk, és nem kérünk engedélyt senkitől. Rettenthetetlenül és elszántan nézünk reggeleink elé. Tudjuk az időt és diktáljuk a feltételeket: óránk azt bizonyítja, hogy nekünk kezdettől fogva igazunk van. Tudjuk, mennyi az idő. Ismerjük a rejtett belső törvényeinket. Előre megmondjuk, milyen napnak kell jönnie. S ha szükséges, intézkedünk, hogy megfeleljen kívánságainknak.

A madarak nem az időt jelzik, hanem ezt az érintetlen pontot sötétség és világosság, nemlét és lét között. Ha tapasztalt vagy, megtudod az időt ébredésükből. De ez a te ostobaságod, nem az övék. Még nagyobb ostobaság, ha azt gondolod, hogy valami hasznosat tesznek -például jelzik, hogy négy óra van.

A kimondhatatlan titok ez: körülvesz minket a paradicsom, de mi nem értjük meg. Nyitva áll. A pallost elvették, de mi nem tudunk róla. Elmegyünk, ki-ki a maga dolgára, egyik a gazdaságba, másik az üzlete után. A lámpák kigyulladnak. Az órák tiktakolnak. A termosztátok működésbe lépnek. A kályhák fűtenek, a villanyborotvák búgnak. “Bölcsesség", kiált a hajnali diakónus, de mi rá se hederítünk.

Márai Sándor intelmei, tanácsai

... És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. A világ egyre jobban hasonlít egyfajta Woolworths-áruházra, ahol egy hatosért megkapni mindent, silány kivitelben, ami az élvező hajlamú tömegek napi vágyait gyorsan, olcsón és krajcáros minőségben kielégítheti. Ennek a tömegkielégülésnek veszélyei már mutatkoznak, az élet és a szellem minden területén. Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.

--------------------------------------------------------------------------------------------------

S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?

A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?...Mit akartál igazán?...Mihez voltál hűséges és hűtlen?...Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?...Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon., de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel.

(A gyertyák csonkig égnek)

hétfő, június 02, 2008

Rázd meg hát magad és lépj Te is egyet feljebb!

A paraszt ember öreg szamara

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni, nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.

Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött, aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!

Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!

Rázd meg hát magad és lépj Te is egyet feljebb!!!