szerda, február 14, 2007

Valentin-nap

Valentin napja egyre kedveltebb nálunk is. Pedig nem is olyan régen vált szokássá Magyarországon - annak ellenére, hogy Valentin napjának mesebeli története századok homályába vész. Eredetét valószínűleg csak kevesen ismerik.
Az ókori Rómába kell visszamennünk, amikor Claudius császár betiltotta az eljegyzéseket, esküvőket az egész birodalomban, hogy elég katonát tudjon toborozni. (A császár úgy gondolta, a csökkenő számú jelentkező oka az, hogy a katonák nem szívesen hagyják otthon feleségeiket. Hát akkor ne is legyen nekik - parancsolta Cladius). Ám egy Valentin nevezetű keresztény pap titokban összeadta a nála jelentkező párokat. Börtönbe zárták, és a rácsok mögött halt meg i. sz. 270. február 14-én. Szent Valentin emléke az utókor számára a szeretet, a szerelem örök szimbólumaként maradt fenn.
A szerelmesek megajándékozása angolszász hagyományokra épül. Hajdan titkos üdvözlőlapokat küldtek egymásnak az ismerősök és ismeretlenek, imádók és imádottak. A magyar néphagyomány úgy tartja: a madarak február 14-én, Bálint napján választanak párt. Sokan örültek és örülnek az új ünnepnek: újabb jó alkalom arra, hogy meglepjék a másikat. Igen ám, de mivel?

Valentin-napján valóban a gesztus, a megemlékezés a legfontosabb: hogy a szívünknek kedves személy jelet kapjon. Virággal, vagy valami ötletes, kedves, szimbolikus értékű aprósággal.

Nincsenek megjegyzések: