Nádor Tamás - KIS MAGYAR VERS

Magyarnak lenni
annyi, mint
enni, inni,
levegőt venni
itt.

Magyarnak lenni
annyi, mint
köszönni, búcsúzni,
dolgozni, pihenni,
szülni, temetni,
mint bárki, bárhol,
mégis másképpen
máshol.

Magyarnak lenni
annyi, mint
írni-olvasni
először így,
egyetlen batyuval
kicsapva
innen, vagy
távozva önként,
anyanyelvünket
siratva
vagy akár megtagadva:
álmunkban is
számolni
ekként.

Magyarnak lenni
annyi, mint
ugyanazt
vagy éppen mást
gondolni
ugyanarra,
magyar borsót
hányni a
magyar falra,
egyazon
szalmalángon
fellobbanni,
elkékülésig
föl nem adni.

Magyarnak lenni
annyi, mint
tudni
a Ballassi-strófát,
Bolyai appendixét
Bartók allegro
barbaróját,
Radnóti méz- és
áfonyacsókját,
Karinthy koponya
bukfenceit
Márai kassai
gerincét,
Babitsot
gégenémán is
hallani.

Magyarnak lenni
annyi, mint
kenyeret szegni
kereszttel,
Istenhez loholni
kalappal,
vasárnapozni
kálvini nyakkal
zsoltárt mondani,
kaddist,
Miatyánkot,
dologba
virradni, mire az
ostorosi kakas
hármat
kiáltott.

Magyarnak lenni
annyi, mint
őrizni Szent István
eleven jobbját,
Mátyás máig
világló
corvináit.
Bethlen megtartó
eszét,
Széchenyi hitelét, a
kossuthi
lángot.

Magyarnak lenni
annyi, mint
apánk, anyánk,
minden fájdalmas
felmenőnk,
sajgó rokonunk
sírjára
megszentelt
lába nyomába,
ne legyen
nyílt seb:
ültetni árvácskát,
nefelejcset.

Magyarnak lenni
annyi, mint
tudni ennek a
táncos-tarajos
Tiszának, Dunának
hajdani kékjét,
hajlatához, ahol a
legnagyobb
hal lakik,
örvénylő
őrületének
fájdalommocskát
halálos
farkasszemét,
irtózataikat.

Magyarnak lenni
annyi, mint
búzát: kicsi
csillagot vetni,
ért kalászt
aratni,
Kormot köhögő
városon vacogni
elmenni innen
haraggal,
megtérni
kicsorbult
fogakkal,
megjönni csöndes
malaszttal,
és persze,
maradni.

Magyarnak lenni
annyi, mint
zsigereinkben
érezni a
töltött káposzta
ízét, a csülkös
bablevest,
tudni, hogy
bármiként
piroslik ott az
alma, a
jonatán itt
ízesebb.

Egyszóval
magyarnak lenni
annyi, mint
latinnak, görögnek,
németnek, japánnak
baszknak, zsidónak
vagy akár
andorrainak,
tehát:
Embernek lenni,
így és itt
vagy
úgy és ott,
bárhol a
világon.
Se több,
Se kevesebb.

--------------------------

A SMALL MAGYAR POEM
by Tamás Nádor
Translation : georgeroberts, the minor

To be a Magyar, just here,
is:
A sweet morsel, a gulp of fresh dew,
A breath of fresh air.

To be a Magyar,
is:
Welcoming, parting,
Working, resting,
Bearing and burying.
No more than elsewhere. Yet,
So much more and so other.

To be a Magyar,
is:
To savour the words' first rhythm,
Just as they slam the door behind you,
Or on your own daring,
As we mourn our parting sound.
Deny it as you may,
You still count in the sweet familiar,
Even in your dreams.

To be a Magyar,
is:
In the fleeting thoughts,
Same as, yet so other.
To drift in Magyar dreams.
To arise in heat and sink in despair,
And yet not to run.

To be a Magyar,
is:
To sing the verses, to know the wisdom
And to hear the Bartók melodies,
To taste Radnóti's sweet romances.
The taste of Márai, the echoes of Babits in the wind.
To soar with Karinthy and to land with Bolyai.

To be a Magyar,
is:
To bless the loaf with the cross,
And seeking God on a Sunday,
Singing the Calvinist psalms or the Khaddish, the Lord's Prayer,
Or just to see sunrise as the cock calls the morn in Ostoros.

To be a Magyar,
is:
To save Saint Steven's arm,
Or King Mathias' justice,
The wisdom of Bethlen,
The smarts of Széchenyi,
The burning heart of Kossuth.

To be a Magyar,
is:
To tend the graves of our mothers, fathers, forbears
To mark their tracks with blue forget-me-nots.
To sooth their pain of living.

To be a Magyar,
is:
To know the blue of the Danube that is no more,
The zig-zags of the white foamed Tisza,
Where the giant fish hid once.

To be a Magyar,
is:
To sow stardust and reap rich ears of wheat,
To leave the smoke filled cities,
But return in resignation, to stay on.

To be a Magyar,
is:
To smack the flavours of stuffed cabbage,
The rich aroma of the bean soup full of smoked hamhocks.
To know that no matter how tempting is a red apple, over there,
It is here, where sweetest the Jonathan.

In a word:
To be a Magyar is no different
From being Roman, Greek, German, Japanese, Basque, Israeli
or even Andorran.
It is what we are as men and women that counts:
Our humanity.
Nothing more and nothing less.