Örök gondolatok 7.

Ha a szeretet elmúlt, sosem volt igaz.
(magyar közmondás)

Ha valami szeret, az végtelen.
(William Blake)

A szív is bír észérvekkel, melyekről az ész semmit sem tud.
(Pascal)

Egymás angyalai vagyunk, és amikor eljön az ideje, egymásra találunk.
(Chuck Brodsky)

Bárhová mégy, menj tiszta szívvel!
(Konfuciusz)

A bölcs többet tanul a bolondtól, mint a bolond a bölcstől.
(Marcus Porcius Cato)

Meglepődni és rácsodálkozni: ez a megértés kezdete.
(Jose Ortega)

A megélhető legcsodálatosabb dolog maga a rejtély.
(Albert Eistein)

A keserűség bebörtönzi az életet, a szeretet felszabadítja.
(Henry Emerson Fosdick)

Találd meg a szíved mélyén rejtőző magot és neveld virággá!
(Shigenori Kameoka)

Az okos ember nem kis butaságokat követ el.
(Goethe)

Néhány ember olyannak látja a dolgokat, amilyenek a valóságban és azt kérdezi:
- "Miért?"
-Én viszont nem létező dolgokról álmodozva kérdem:
- "Miért is ne?"
(George Bernard Shaw)

Aki kérdez, nem bújhat el a válaszok elől.
(kameruni közmondás)

A tiszta logika megöli a szellemet.
(Antoine de Saint-Exupery)

A balga a távolban keresi a boldogságot, a bölcsnek a talpa alatt is megterem.
(James Oppenheim)

Az együgyű elme számára ólomsúlyú a világ. A tisztán látó számára csupa szikrázó fény.
(Ralph Waldo Emerson)

Nem elegendő kitűnő elmével rendelkezni. Sokkal fontosabb, hogy jó célokra használjuk fel képességeinket.
(Rene Descartes)

Nehéz nyugton maradni, ha nincs semmi dolgod.
(Schopenhauer)

Tegnap okos voltam, ezért meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, ezért meg akarom változtatni önmagam.
(Sri Chinmoy)

Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk.
(J. Krishnamurti)

A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben egyedül ismerhetjük föl lelkünk isteni eredetét.
(Tolsztoj)

Vágysz szeretetre? Szeress!
(Marcus Valerius Martialis)

Élj lelkednek azzal a részével, amely halhatatlannak tudja magát, és nem fél a haláltól. A léleknek ez a része a szeretet.
(Marcus Valerius Martialis)

Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele...

A legtöbb ember ismerni akarja az Istent, de nem akarja megismerni saját magát. Ismerjék ezek fel előbb a saját lelkükben a jót és ápolják ezt és csak akkor fogják megismerni az Istent, mert nincs más út, amely az Isten megismerésére vezet.
(Lucy Mallory)

Ha az ember felismeri és érzi lelkében az Istent, akkor felismeri és érzi a világ minden emberével való közösséget is.
(Tolsztoj)

Az ember az önmagában való elmélyedés bizonyos fokánál rábukkan Isten megismerésére.
(Tolsztoj)

Az Istenhez a legközelebbi út a szeretet ajtaján vezet, a tudomány útja fölötte lassan visz oda.
(Angelus Silvius)

Ha valaki ragaszkodik egy eszméhez, bármennyire igaz legyen is az, akkor alapjában véve ugyanabba a helyzetbe jut, amelyben az az ember van, aki egy oszlophoz kötözi magát, hogy el ne tévedjen. Ami a szellemi fejlődés egy bizonyos fokán kívánatos igazság lehet, az egy másik, magasabb fejlődési fokon akadálya lehet ennek a fejlődésnek és tévedés lehet.
(Lucy Mallory)

Örök gondolatok 6.

Átkozd a láncokat! Áldjad az Oldásokat!
(William Blake)

Álló víztől mérget várhatsz.
(William Blake)

A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.
(William Blake)

Madárnak fészek, póknak háló, embernek barátság.
(William Blake)

A barátság egy lélek, mely két testben lakozik.
(Arisztotelész)

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet,
és ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.
(Frank Otlaw)

Gnóthi szeauton - Ismerd meg önmagadat!
(A delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a sorsukra voltak kíváncsiak. A jós azt felelte: – Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.)

Anyám úgy gondolkodik, hogy eltévedni és meglelni az utat - ugyanazon érem két különböző oldala: egyik sincs a másik nélkül.
(James Henry Fynn)

Nehéz boldogtalanná tenni azt az embert, aki elégedett önmagával, és önnön teremtőjével tart rokonságot.
(Abraham Lincoln)

Nem minden számba vehető, ami számít, és nem minden számít, ami számba vehető.
(Albert Eistein)

A jó és rossz tettek eszméjén túl létezik egy másik dimenzió. Ott találkozunk.
(Jelaluddin Rumi)

Használd ki a képességeidet, mert kihalt lenne az erdő, hacsak a legjobb hangú madarak dalolnának.
(Henry Van Dyke)

Amikor elég sötét van, csak akkor látni tisztán a csillagokat.
(Lee Salk)

Légy hasonló az égen szálló madárhoz..., aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.
(Victor Hugo)

Ahogy a méhecske összegyűjti a virág velejét, és továbbrepül anélkül, hogy lerombolná szépségét és illatát, úgy kalandozzon az életben a bölcs is.
(Buddha)

A bölcsesség legmagasabb formája a szeretet.
(Talmud)

Nézz magadba!.... A titok benned rejtőzik!
(Hui Neng)

Isten megismerésének a legjobb módja minél több teremtményét szeretni.
(Vincent Van Gogh)

Az ember legnagyobb boldogsága kifürkészni a megtudhatót és csendben tisztelni a megismerhetetlent.
(Goethe)

Belső fény nélkül minden sötét.
(Khalil Gibran)

A Jó és a Bölcs csendben éli az életét.
(Euripides)

Sous le ciel de Paris (Under Paris Skies)

Sous le ciel de Paris
S'envole une chanson
Hum Hum
Elle est née d'aujourd'hui
Dans le cœur d'un garçon
Sous le ciel de Paris
Marchent des amoureux
Hum Hum
Leur bonheur se construit
Sur un air fait pour eux

Sous le pont de Bercy
Un philosophe assis
Deux musiciens quelques badauds
Puis les gens par milliers
Sous le ciel de Paris
Jusqu'au soir vont chanter
Hum Hum
L'hymne d'un peuple épris
De sa vieille cité

Près de Notre Dame
Parfois couve un drame
Oui mais à Paname
Tout peut s'arranger
Quelques rayons
Du ciel d'été
L'accordéon
D'un marinier
L'espoir fleurit
Au ciel de Paris

Sous le ciel de Paris
Coule un fleuve joyeux
Hum Hum
Il endort dans la nuit
Les clochards et les gueux
Sous le ciel de Paris
Les oiseaux du Bon Dieu
Hum Hum
Viennent du monde entier
Pour bavarder entre eux

Et le ciel de Paris
A son secret pour lui
Depuis vingt siècles il est épris
De notre Ile Saint Louis
Quand elle lui sourit
Il met son habit bleu
Hum Hum
Quand il pleut sur Paris
C'est qu'il est malheureux
Quand il est trop jaloux
De ses millions d'amants
Hum Hum
Il fait gronder sur nous
Son tonnerr' éclatant
Mais le ciel de Paris
N'est pas longtemps cruel
Hum Hum
Pour se fair' pardonner
Il offre un arc en ciel

Boldogság

A boldogság egy belső érettség eredménye. Csakis tőlünk függ, és türelmes, napról napra végzett munka árán érhető el. A boldogságot fel kell építeni, és ez sok erőfeszítést és időt igényel. Hosszú távon a boldogság és a balsors létforma vagy életművészet.
(Matthieu Ricard)

Egy idős bácsitól a századik születésnapján megkérdezték:
- Hogy lehet az, hogy te mindig boldog vagy?
Az öreg azt válaszolta:
- Minden reggel, amikor fölébredek, választhatok:
Boldog legyek ma, vagy boldogtalan?
...és én a boldogságot választom...

Ki bánatot sosem ismert, az boldogságot meg nem ért.
(Rusztaveli)

Veszteségeink érlelnek bennünket a győzelemre, csalódásaink a bölcsességre, és fájdalmaink a boldogságra.
(Kínai bölcsesség)

A boldogság, kedveseim, a magunkfelejtő szeretettől hajtott, egy nyelvet beszélő és egy nyelvet valló közösségért végzett sikeres munka öröme
(Mezei Mária)

A természet folyvást gondoskodik az emberi boldogság legfőbb eszközeiről. Figyeld meg, mint nő a gabona, mint fakad a bimbó; haladj ziháló tüdővel az eke mögött; olvass, gondolkodj, szeress, mert ezek a dolgok, amik az embert boldoggá teszik
(Puskin)

Nem teheted boldoggá az embereket a te metódusod szerint, hagynod kell őket boldoggá, vagy boldogtalanokká lenni a maguk módján
(Marcus Aurelius)

Attól, hogy még orvos vagy,Beteg is lehetsz. Attól még, hogy bíró vagy, Bűnös is lehetsz. Attól még, hogy ember vagy, Boldog is lehetsz!
(Fodor Ákos)

Nagyon kevés kell ahhoz, hogy boldoggá tegyenek minket, de ahhoz, hogy azok is maradjunk, több kell,mint amennyi a mennyben és a földön csak megtalálható.
(Joseph Heller)

...lehetetlen boldognak lenni, ha nem akarjuk; akarni kell tehát a boldogságot és megteremteni.
(Alain)

Nem boldog, aki nem akar boldog lenni.
(Joubert)

A boldogság könnyelmű fruska, nem időz sokat egy helyen, hajad szemedből elsimítja, megcsókol, s tűnik hirtelen.
(Heinrich Heine)

Ki bánatot sosem ismert: boldogságot meg sem ért.
(Rusztaveli)

Azok a dolgok, amelyekre leginkább áhitozunk, nem történnek meg, vagy ha megtörténnek is, nem abban az időben és nem olyan körülmények között amikor szertelen örömet okoznának.
(La Bruyére)

A legnagyobb boldogság, ha tudhatjuk, hogy szeretnek azért, amilyenek vagyunk, pontosabban annak ellenére amilyenek vagyunk.
(ismeretlen)

Amikor a boldogság egyik kapuja bezárul, egy másik kinyílik előttünk. Néha olyan sokáig nézzük a bezárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik kinyílt.
(ismeretlen)

...a boldogság nem földi javakon, hatalmon vagy hírnéven múlik, hanem azon, milyen a viszonyod azokkal az emberekkel, akiket szeretsz és tisztelsz.
(ismeretlen)

Nem teheted maradéktalanul boldoggá azt, akit szeretsz, akár minden kívánságát teljesíted is, ha Te magad nem vagy boldog.
(ismeretlen)

A boldogság olyan, mint a levegő: csupán a hiánya tűnik fel.
(ismeretlen)

A bor mint kultúrtörténeti és spirituális jelenség

A bor különleges helyet foglal el az emberiség történetében: nem egy a különféle italok között; nem csupán gasztronómiai értéke van, hanem kultúrtörténeti szerepe is, sőt spirituális tartalmakat is hordoz. A keresztény-keresztyén szimbolikában a bor például Krisztus kiontottvérét jelképezi az áldozáskor, illetve az úrvacsorakor.
A magyar és az egyetemes kultúrtörténet számos alkotásában találkozhatunk a borral. Egyetlen más italról sem született annyi költemény, annyi dicsőítő megnyilatkozás, mint a borról. Az ókori görög kultúrkörnek meghatározó eleme volt a Dionüszosz-kultusz (Dionüszosz a szőlőművelés, a bor és a mámor istene), s ugyanezzel találkozunk Rómában is; itt Dionüszosz római megfelelőjének, Bacchusnak volt kitüntetett szerepe. A híres-hírhedt bacchanáliák alkalmával tömegek hódoltak a mámornak. A szőlő már a harmadkor kezdete táján ismert és kedvelt kultúrnövény volt, s a fejlett szőlőművelés nyomaival találkozunk az óegyiptomi, óbabiloni, asszír emlékek között is.
A magyar borkultúra méltán híres messze földön. XIV. Lajos, Franciaország uralkodója (a híres Napkirály) a tokaji bort így jellemezte: "Királyok itala - italok királya!" E szállóige napjainkban is szerepel a tokaji borok palackján latin nyelven: "Vinum regum, rex vinorum!" IV. Pius pápa az 1545 és 1563 között ülésező, az ellenreformációt elindító tridenti zsinaton ízlelte meg a tokaji bort, amely egészen pontosan a tállyai lankákról származott. Őszentsége is igen meg volt elégedve ezzel a nedűvel.
A bor dicsérete a magyar irodalomban is többször felbukkan. Balassi Bálint Borivóknak való címmel írt költeményt kedves italáról, Csokonai Vitéz Mihály pedig Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versében emlékezett meg a borról. A legismertebb magyar "boros" költő Petőfi Sándor; Borozó című versében ezt írja:"Gondüző borocska mellett / Vígan illan életem; / Gondüző borocska mellett, / Sors, hatalmad nevetem."Vörösmarty Mihály híres költeményét, A vén cigányt ezzel fejezi be: "Szűd teljék meg az öröm borával." A Szózat költője Keserű pohár című versében is megemlékezik a borról:"Gondold meg és igyál: / Örökké a világ sem áll."
Kölcsey Ferenc olyan jeles italnak tartotta a bort, hogy nemzeti imádságunkban, a Himuszban történelmünk dicső és tragikus eseményei között megemlíti: "Tokaj szőlővesszein
/ Nektárt csepegtettél."Mint látható, a bornak kitüntetett szerepe van az emberiség történelmében; sok nagy alkotót, gondolkodót ihletett meg és inspirált. Kiemelkedik közülük Hamvas Béla (1897. március 23., Eperjes - 1968. november 7.,Budapest), ez a különös, irodalomtörténeti szempontból egyetlen irányzatba sem sorolható író, gondolkodó, a XX. századi nagy európai tradicionalista gondolkodók (Mircea Eliade, René Guénon, Julius Evola, Frjithof Schuon, stb.) méltó magyar társa Hamvas 1945 nyarán Balatonberényben írja meg A bor filozófiája című könyvét. Ennek mottója: "Végül is ketten maradnak: Isten és a bor." Ismerve Hamvas műveit, nem lehet kétségünk afelől, hogy ebben az alapművében a bor spirituális, metafizikai tartalmairól ír nemcsak mélységes filozófiai megalapozottsággal, hanem páratlanul eredeti és szórakoztató stílusban. Saját szavaival: "Elhatároztam, hogy imakönyvet írok az ateistáknak." S miután az ateisták előtt azt a szót: Isten - ki sem szabad ejteni, hát Hamvas cselhez folyamodik, és más neveken említi. Mint írja, legfőbb névnek a bort választotta, amelyet ő hieratikus (szent, megszabott) maszknak tart, vagyis Isten egyik maszkjának, megnyilatkozási formájának. Így válik érthetővé a "csel", amellyel az ateistákat "becsapva" imádkozni tanítja őket. A könyv egyik fejezetcíme szerint egy pohár bor: az ateizmus halálugrása. Hamvas alaptétele: minden ember vallásos, vagyis az ateizmus is vallás, illetve: az ateizmus és különféle – Hamvas szerinti - válfajainak (a pietizmusnak, a puritanizmusnak, stb.) elvei összességükben vallásszurrogátumot, azaz valláspótlékot, pót-vallást képeznek. Hamvas szerint jó és rossz vallás létezik, s az ateizmust minden megjelenési formájában rossz vallásnak tartja; és ezért eltökélt szándéka, hogy A bor filozófiája című munkájával a rossz vallást követőket megmenti a jó vallás számára. "Ó, szegény, milyen könyörület menthet meg téged, ha nem a bor?" - írja.
A bor metafizikája című első fejezetben Hamvas leszögezi, hogy bár valamennyi bor egyetlen istenség alá tartozik, de minden bornak külön géniusza van, s ezek a géniuszok is mind maszkok. Ezek a géniuszok szerinte a zamatban, az illatban, az ízben, a színben, azaz a tapasztalhatóban nyilvánulnak meg. A hieratikus maszkot tehát tapasztalás útján, érzékszerveinkkel tudjuk megfejteni. Amikor az ember a bort elfogyasztja, a bor géniusza "átköltözik" az emberbe. Hamvas a maga plasztikus stílusában ezt így fogalmazza meg: "Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni. Ezért mondom, hogy egy pohár bor az ateizmus halálugrása."Hamvas ezután érdekes megállapítást tesz a Bor és idill című fejezetben: "Utazásaim legfőbb tapasztalata volt, hogy van borország és van pálinkaország. Eszerint van bornép és pálinkanép. A bornépek geniálisak; a pálinkanépek, ha nem is mind ateisták, de legalábbis hajlanak a bálványimádásra." A bornépek közé sorolja a görögöket, a dalmátokat, az etruszkokat, s a borvidékeken az olaszokat, a franciákat és a magyarokat. Figyelemre méltó megjegyzés ezekkel a népekkel kapcsolatban, hogy "ezeknek a népeknek ritkán vannak úgynevezett világtörténeti becsvágyaik; nem vették fejükbe, hogy a többi népeket megváltsák, ha kell, puskatussal. A bor az absztrakciótól megvédi őket." Hamvas szerint a bornépek nem világtörténeti, hanem aranykori hagyományban élnek, és megállapítja, hogy a borországok és a borvidékek mind idillikusak. Azaz: a bor a harmóniát, a rendet is szimbolizálja, sőt magában hordozza. Ezt azzal is alátámasztja, hogy összeveti a boros ember mozgását a pálinkás ember mozgásával. A boros ember szerinte "örvénylő mozdulatokat tesz, és ha megindul, szép parabolákban és hiperbolákban jár. (...) Valóságos tánc ez, amit csinál. (...) A boros folyton kering, a pálinkás ki-kitör, aztán összecsuklik, amíg fejbesújtva leroskad. (...) Egész népeknél megfigyelhető. A bor-, és a pálinkanépek különbsége ez, amely mozgásban, gondolkozásban, érzésekben és egész életmódban megnyilatkozik. Ez a múzsai és a barbár népek közt levő különbség."Hamvas a bort spirituális esszenciának tartja, hasonlóan a drágakőhöz. Minden bor másmás esszenciája ugyanannak az Egynek, azaz ugyanannak a spirituális tartalomnak más-más hieratikus maszkja. Hamvas egy fejezetben említi a bort, a drágakövet és az asszonyt. Úgy véli, minden mámor gyökere a szerelem. Így tehát a bor folyékony szerelem, a drágakő kristályosodott szerelem, a nő pedig az élő szerelem. S ez mind-mind megint csak ugyanannak az Egynek a megnyilvánulása, állítja Hamvas. Szót ejt a novaszőlőről is. Szerinte, miután a bor is egy teljes világ, helye van benne jónak és rossznak, tisztának és sötétnek, mélységeknek és magasságoknak. Eszerint: "A nova szőlő és a belőle készült maró, büdös, borszerű folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy ő is bort csináljon. (...) Engem nem csapsz be, szóltam a szőlőhöz. Tudom, hogy a borhoz tartozik az is, hogy büdös pokla legyen. Ez vagy te. A te géniuszod a boszorkány. A te drágaköved a húgykő. (...) Te vagy az ateista szőlő."A bornak Hamvas Béla szerint szertartástana is van. Ez logikus is abból az alapállásból, amely szerint a bor spirituális esszencia, azaz egyfajta vallási megnyilatkozás.
Hamvas felfogásában a bor szertartástanának legfontosabb eleme a szájharmónia, amelyet a zenei összhangzattannal állít párhuzamba. A szájharmónia annyit jelent, hogy bizonyos géniuszú borokhoz meghatározott táplálék szükséges. Azonban nem kell túl bonyolult dologra gondolni: alapképletként Hamvas ennyit határoz meg: hús, kenyér és friss zöldség; minden részletezés, minden különféle elkészítési mód csak ennek finomítása és bonyolítása. Hamvas az Upanisádokra hivatkozik ("Brahman legmagasabb alakja a táplálék"), amikor kiemeli a bor és a táplálék harmóniájának fontosságát, hiszen "az evés a testi aktus, a fundamentum; az ivás a lelki aktus."Hamvas a bor elfogyasztásáról így vélekedik: "Az ivásnak egy törvénye van: bármikor, bárhol, bárhogyan. Komoly idő, komoly ember és komoly nép számára ennyi elég. Ma, sajnos, ezzel a törvénnyel a legnagyobb visszaélések történnek." Hanem a poharakkal nincs kibékülve: szerinte az ateizmus mindent szabványosító, absztrakt szemlélete miatt csak kizárólag túl kicsi és túl nagy poharakat gyártanak. "Szomjúságom hossza három és fél – négy deci. Se több, se kevesebb." - írja. Márpedig ezt a mennyiséget egyszerre kívánja elfogyasztani, nem pedig kétszeri töltésre. "Két pohár, az nem egy pohár, és ha az ivás lendülete megtörik, elveszti azt, ami benne a legfontosabb, az egylélegzetűséget. Ha két pohárral kívánok inni, akkor két poharat teszek magam elé. (...) Szabja meg a bor a pohár mértékét, ne pedig a pohár a borét."A borivásnak még egy nagyon fontos szabálya van Hamvas szerint: aki bort iszik, az tudatosítsa is ezt magában, hogy a bor géniusza kiteljesedhessen. "Bárhol ihatsz, csak ne rejtőzz el soha." - figyelmeztet. "Mindazt, amihez kedved van, tedd meg. Ne tagadd meg magadtól főként a szerelmet. És a bort. Ha így élsz, akkor leülhetsz az országút szélére, előveheted a kulacsodat és ihatsz, és helyesen fogsz cselekedni." Azaz: a bor olyasvalami, ami dicsőségére és épülésére válik a borivónak, s ezt önmaga és mások előtt is büszkén vállalni kell.
A bor filozófiája végső következtetése és tanítása ez: a bor elfogyasztása olyan tudatállapotba emeli az embert, amely magasabbrendű a köznapi észnél. Hamvas a bor mámorát tekinti a valódi józanságnak, az igazi éberség kezdetének, amikor azokra az apróságnak tűnő részletekre is figyelünk, amik mellett máskülönben sietve elhaladunk. Hamvas szerint a mámor a világra, az életre érzékenyebbé, nyitottabbá teszi az embert. Hamvas tehát a racionalizmus, a "ráció rémuralma" ellenében a mámor magasabbrendűségét hirdeti. "Számtalanszor tapasztaltuk magunknál és másoknál, hogy ha valami nagy szamárságot csináltunk, azt mindig azért tettük, mert nagyon okosak akartunk lenni." - írja. Számítások készítése, kapkodás, idegeskedés helyett Hamvas szerint bort kell inni. Ezt tartja az igazi vallásnak, mert Isten ebben nyilvánul meg. A lemondás, az önkínzás Hamvas szerint rossz vallás. "Egyetek, szeressetek, gyönyörködjetek, és főként igyatok és igyatok és igyatok." - vallja. "Nem vagy kívülről kárhozatra ítélve. Te magad tartod magad a kárhozatban. Minden tőled függ. Minden lélek egésznek születik és egészségét nem vesztheti el. Légy okos, és szerezd vissza egészségedet. A gyógyszer bárhol kapható. Igyál! Amit kínálok, a tisztaságolaja, a mámor olaja. Igyál, a többit majd hozza a bor."Hamvas Béla A bor filozófiája című munkája irodalmi és filozófiatörténeti szempontból egyaránt jelentős mű. Irodalmilag azért, mert színes, plasztikus, élvezetes stílusa kiemeli a rendkívül magas színvonalon alkotó magyar esszéista irodalomból is; filozófiailag pedig azért, mert mindmáig ez az egyetlen olyan alkotás, amely a bor jelentőségét szellemtörténeti dimenzióba helyezve vizsgálja. Hamvas maga is büszke volt munkájára, s hitte, hogy műve inspirálni fogja a gondolkodókat. Sajnos eddig nem akadt követője, bár több magyar szellemi ember is tanítómesterének vallja Hamvas Bélát. Remélhetőleg előbb-utóbb megtörik a jég, és a borfilozófia új, értékes művekkel fog gazdagodni. Addig is: fogadjuk meg Hamvas tanácsát!

Viccek

A pénzem 90 százalékát italra és nőkre költöttem. A többit elherdáltam!!!

Egyedülálló férfi keresi kimondottan hajlékony testű, sörfőzdetulajdonos marihuánatermesztő szupermodell ismeretségét, ingyenes koncertjegyekre való jogosultság és új tapasztalatokra nyitott lány ikertestvér előny!

Kevés vagy, mint legális cigi az ukrán határon!

Akkora paraszt vagy, hogy vízummal jöttél ki a disznóólból!

Desire

The wise man will love; all others will desire.
(Afranius)

One must not lose desires. They are mighty stimulants to creativeness, to love, and to long life.
(Alexander A. Bogomoletz)

Man is an animal which, alone among the animals, refuses to be satisfied by the fulfilment of animal desires.
(Alexander Graham Bell)

Dwell not upon thy weariness, thy strength shall be according to the measure of thy desire.
(Arab Proverb)

Again, men in general desire the good, and not merely what their fathers had.
(Aristotle)

I count him braver who overcomes his desires than him who overcomes his enemies.
(Aristotle)

How helpless we are, like netted birds, when we are caught by desire!
(Belva Plain)

If you greatly desire something, have the guts to stake everything on obtaining it.
(Brendan Francis)

In men of the highest character and noblest genius there is to be found an insatiable desire for honour, command, power, and glory.
Cicero()

He who desires is always poor.
(Claudianus)